Lénárd Gábor (gaba) blogja

Kapkodva igyekszem felidézni, milyen kütyü vagy szoftver emelkedett számomra ebben az évben.

Hard-ware

• Kindle — Végre újra sokat olvasok, köszönhetően ennek a kedves kis berendezésnek. Nagyon-nagyon szeretem.

• iPhone 3GS — 32GB tárhely és kellemes sebesség. Elégedett vagyok vele.

• Aquapac Waterproof Case — Vízálló tok gyakorlatilag akármilyen telefonhoz (különböző méretekben kapható). A strandon nem kell aggódom, hogy a ruháim közül valaki elviszi a telefont, és telefonhívásokat bonyolíthatok, internetezhetek, vagy filmezhetem a gyerekeim a Balatonban. A nagyobb tokokba belefér pluszban a kocsikulcs is. A portól is remekül védi a telefont a nyaralás alatt.

• Apple Wireless Keyboard — Kicsi, elegáns, és tökéletes mása a MacBook (Pro) billentyűzetének (pl. fn gomb), így nem kell az agyamat átkapcsolni, ha ezt vagy azt használom.

• Magic Mouse — Végre egy korrekt egér az Apple-től. Tetszik, ahogy lendületbe hozom scrollozásnál.

• Logitech Z-5500 Digital 5.1 Speaker System — Svájcban vettem, elég kedvezően. Nagyon jól jött már ott is filmnézéshez, de itthon is élvezem. Hibátlan darab.

Soft-ware

• MoneyWell — A pénzügyek újszerű, letisztult kezelése. Az iPhone-változat sajnos még nem készült el, úgyhogy rendszeresen importálgatnom kell a PocketMoneyból exportált tételeket.

• OmniGraffle Professional — Mostanában kevés olyan dokumentumot készítek munkám során, amelyben ne kellene valamilyen ábra. A Visio gusztustalan felülete nagyon távol áll tőlem, lassan egy évtizede utálom, ez viszont hasonlít a DTP-korszakban megszokott vektoros rajzolóprogramokhoz (Illustrator, Freehand), úgyhogy teljesen kézre áll, ráadásul olvassa és írja a Visio-fájlokat is.

• ClickToFlash — A Flash az információs szupersztráda egyik legvisszataszítóbb szörnyszülötte, de ezzel a kis eszközzel hatékonyan kordában lehet tartani. Ráadásul jobban megy vele a YouTube is.

• Plex — Filmnézés kényelmesen és elegánsan.

• jDownloader — Filmletöltés kényelmesen és elegánsan. Nem volt rossz már a Speed Download sem, de ez összeszedi a kertből még a kutyakakát is.

• Exchange-integráció a Snow Leopardban — A profi módon megvalósított Exchange-integráció nagyon megkönnyíti az életem, ráadásul az eddig megszokott Apple-alkalmazások működnek teljes értékű kliensként. Nem kényelmetlen többé a Macintosh az enterspájzban (de csak ha az Exchange legalább 2007-es változata fut).

• backblaze.com — Évi 50 dollárért korlátlan online backup. Egyrészt jó érzés, hogy újabb biztos helyen megvannak a családi fényképeim, videóim, dokumentumaim, védetten a lakástűztől és a betöréstől is, másrészt elég jól jön, amikor heteket töltök valahol külföldön, és nincs nálam a rendes Time Machine-háttértár (Time Capsule).

• habari — Egyszerű, de profi blogmotor a durva hibáktól hemzsegő WordPress helyett. Jobban alszom azóta, bár még nem lőttem be minden finomságot.

• tumblr — Egyszerű, könnyed, játékos. Néha veszem csak elő, de akkor jólesik.

• dijnet.hu és tavszamla.hu — Elektronikus számlafogadás és -fizetés. Alig maradt szolgáltató, aki csak sárga csekket hajlandó küldeni, a számláink túlnyomó többsége elektronikusan érkezik, és integrálódik a banki rendszerbe. Pár kattintás, és elintézve, külföldről is. Szinte hihetetlen, hogy idáig eljutottunk már Magyarországon is, dacára az elmebeteg digitálisan aláírt számlás törvényeinknek.

• Twin Peaks — Újra végignéztem a teljes sorozatot Svájcban, és újra rájöttem, hogy csodálatos.

Mit várok 2010-ben:

• MoneyWell for iPhone

• Korrekt szinkronizáció Things alatt (és akkor áttérhetnék erről a csúnyácska, faramuci OmniFocusról).

• StarCraft II (több mint két és fél éve várom, kitartóan, de most már tényleg azt ígérik, hogy 2010 első felében megjelenik).

Korábbi évek örömei:

• 2008-as örömeim
• 2007-es örömeim
• 2006-os örömeim

Ha már úgyis Linuxot futtatunk az iPodunkon, akkor miért ne tegyük fel minden idők legsikeresebb játékát is: Doom - Linux on iPod

Forrás: sesblog cikk: DOOM mindenhol (eszpee)

Kapcsolódik még: gaba: Tetris az iPodon

A hétvégén két mellbevágó igazsággal szembesültem. Az egyik, hogy kezdek nagyon elhízni, ezért tényleg tennem kell valamit (most kitaláltam, hogy a vacsoraadagokat próbálom lefaragni).

A másik, hogy kipróbáltam a DOOM 3 nevű játékot, és kiderült, hogy első két részével ellentétben egyáltalán nem nekem való. Nem értettem pontosan, hogy értik, mikor azt mondták erre a “lövöldözős játékra”, hogy ez egy “interaktív horrorfilm”. Most be kellett látnom, hogy tényleg az. A régi részekre az akció szó illett, erre egyértelműen a horror. Méghozzá egy hihetetlenül szépen megcsinált horrorjáték, ahol minden arról szól, hogy minél többet és jobban féljél. Ennek megfelelően igen erőteljes tér- és fénymegvonásban részesítenek, és időzítve ugráltatják rád a szörnyeket. Mint a szellemvasút: lenyomnak egy sötét és szűk földalatti sikátorrendszerbe, és az elzárt sarkokból ugrálnak elő a rémek. Aki szeret megijedni, félni, és szereti, ha az idegeivel játszanak, annak bátran merem ajánlani. Nekem, köszönöm, elég volt.

Igazából az első pár órában még érdekes is (beleértve, amikor még minden jól megy a Mars-bázison), el lehet merülni a csodálatos látványvilágban (nem láttam még ilyen szép grafikát), és lehet élvezni a borzongást is. De aztán kezdi az ember megunni a sötétséget, a rettentő szűk folyosókat, és leginkább a fránya időzített szörnyeket. Teljesen idegesítővé válik egy idő után, és tényleg csak annak való, aki az ilyet szereti.

Pedig nemcsak a látványvilág kivételes, hanem rengeteg remek ötlet került még bele a játékba, még kerettörténetünk is van (igaz, nem túl eredeti és elég bugyuta), meg elszórt információmorzsák pda-kban stb. De ezek meg mintha éppen kilógnának a horrorjátékból. Nem áll össze sehogyse.

Mindegy, nem fogok kritikát írni a játékról, már csak azért sem, mert alig próbáltam ki, másrészt nem értek a játékokhoz, alig játszom (ebben reménykedtem, hogy majd milyen jó lesz), harmadrészt mert semmi újdonságot nem mondtam, rengeteg remek kritika készült már róla.

Mindezt írom itt, a DOOM 3-ba öltöztetett blogomba. Jól leszerepeltem. Még ezen a héten le kéne cserélnem a díszletemet valami másra… (Nem, nem lesz Half-Life 2 skin, akármilyen jól néz is ki az új trailer…)

Miközben a világ nagyobb része még csak várja, hogy megérkezzen a boltokba a játék, a G-phoria nevű rendezvényen ínycsiklandozó bemutatót tartanak a játék első és második szintjéről, amiről beszámol a GameSpot és a IGN is.

Akinek nincs kedve végigolvasni a beszámolókat, annak nagyon röviden: továbbra is egy vérbeli lövöldözős játékról van szó, viszont végre sikerült a texasi fiúknak egy kis atmoszférát is teremteni (amit számos más játékban megszokhattunk már): végre valahára van kerettörténet, és tesznek is valamit azért, hogy “bevezetődjünk” ebbe. Nyilván nem véletlen, hogy a játéknak éppen az első és második szintjét mutogatják. Viszont egyáltalán nem lepne meg, ha a játék a harmadik szinttől már végig csak a lövöldözésről szólna…

Néhány kiragadott idézet innen-onnan:

… here’s the short version: id hasn’t reinvented the wheel with Doom 3, but damn, this is one good-looking wheel.

For make no mistake, that’s exactly what Doom 3 is — it does not stray far from the formula id Software pioneered with the original title. You explore. You point. You shoot. And you move on. (At least, that’s how it worked in the level shown to us.)

In this first sequence, when you’re observing business as usual in the Mars research base, Doom 3 feels both very cinematic and very much like an adventure game. Approach a character and your marine will lower his weapon, with his crosshairs being replaced by an onscreen element displaying the name of the NPC and the “talk” function. […] This degree of character interaction—at least, interaction that involves speaking to characters rather than pumping them full of buckshot—may seem odd for a game bearing the Doom name, but its effect on the atmosphere and believability of the world is substantial.

Well, you pick up a gun, you aim it at your enemies, and you pull the trigger. In this way at least, Doom 3 is similar to just about every first-person shooter you’ve ever played. It’s just how good-looking and visceral this process is in Doom 3 that sets the game apart from others before it. If you’re just plain tired of slapping some shells into your shotgun and wasting a bunch of monsters (although what FPS fan worth his or her salt could make that claim?), it doesn’t seem that you’ll find any radical gameplay innovations here. But at least you’ll perform that hallowed ritual in the most visually appealing manner we’ve ever seen in a video game.

There’s one other thing that happened to us while we played Doom 3, something that’s never occurred as we played any of id’s previous games: We became interested to find out what was going to happen next in the storyline. Then again, Doom 3 is the first id game to really have a true storyline that evolves as you play. Though most of the non-interactive cutscenes we saw were used simply to show off some creepy scenario or other involving an enemy or two, toward the end of our experience with the game we saw a story-related cutscene that managed to introduce both new characters and a minor plot twist at the same time—again, not an element you’d expect from an id game, but a welcome one all the same. We’ll be interested to see if the storyline continues at such a steady and interesting pace as Doom 3 progresses.

*

In many ways we have been Doom 3 skeptics. There’s no doubt that technically speaking it is leaps and bounds above any competitor. It is perhaps the most gorgeous game coming to market, period. That being true, we weren’t always convinced that it was going to bring anything new play-wise to the table. And you know what? We’re still not. But having played through a level, there’s no denying that Doom 3 is one of the most atmospheric, captivating first-person shooters we’ve played anyway. It’s scary, it’s extremely intense and it’s fun. And we’ve only scratched the surface.

Miközben egyesek már birtokolják, mi még várhatunk és leshetünk (már ha van QuickTime-unk).

Elnézve a trailert, egyre bizonytalanabb vagyok, hogy ez a horror-játék nekem való-e. A látványvilág persze már a videón is döbbenetes, a történet érdekesen indul. De aztán ez a rengeteg hulla, horror, sátáni jelek, erőszak, halál… A régi DOOM-okban éppen a nyíltszíni helyeket és a nagy termeket szerettem, de itt szinte minden képsor belső szűk folyosókon pörög (kevesebbet kell számolnia a 3D-s motornak?).

Elbizonytalanodtam, hogy valóban nekem való-e ez a játék. Nem tudom, meglátjuk majd. Persze kipróbálni előre nem tudom, mert mire szabadon letölthető demó is megjelenik erről, addigra már mindenki végigjátszotta.