Eredetileg nem akartam a WWDC-n bejelentett újdonságokról szóló híreket ismételni, azonban mégis megteszem, annyira személyesen érintve érzem magam, mert itt mutatták meg először azt a számítógépet, amelyre lecserélném a jelenlegit, azt az operációs rendszert, amelyre lecserélnem a jelenlegit, és azt a telefont, amelyre lecserélném a jelenlegit. Hadd magyarázzam meg.
A leendő számítógépem: az új MacBook Pro 15”
A jó kis EPAM-os MacBook Próm még mindig egy fantasztikus társ, tágas és gyors, de azért látszik rajta a kor, lassan három éves, és hiányozik pár kedves finomság, amitől igazán nagyszerű lehetne. A 15,4 hüvelykes képernyőméret nekem pont megfelel, és elegendő a felbontása is.
Erre itt van az új MacBook Pro 15”, amelyben minden benne van, amire csak vágyom, és még több:
- unibody: egyetlen alumíniumtömbből kivágott alaptest, plusz mágneses zár,
- új képernyő: ellenálló üvegborítású, LED-háttérvilágítású, még nagyobb színtartományt megjelenítő,
- beépített akksi, jóval nagyobb élettartammal és kapacitással,
- 8 GB-ig bővíthető RAM (a jelenlegi gépem 3 GB-ot enged),
- SSD-opció, amellyel élni szeretnék,
- beépített SD-kártyaolvasó, végül is praktikus,
- és persze minden modern, a legújabb proci, chipset, DisplayPort stb.
Ez a következő célpont. Remélem, az EPAM is támogat ezen a törekvésemben, és nem vagyok magamra utalva. :)
Még mindig a legelső iPhone-verziót használom, törött képernyővel, sérült LCD-vel, mégis boldogan. Komoly előrelépés volna az egy évvel ezelőtt megjelent iPhone 3G is (Helló, 3G! Helló, GPS!), de a most bejelentett új verzió végképp. A különbség az előző változathoz képest megtekinthető itt szép, táblázatos formában: iPhone 3G vs. iPhone 3G S: the tale of the tape
Lássuk csak, miért érdekes az iPhone 3G S:
- Gyors, ezt jelenti, ugye, az S betű, de senki sem tudja még a részleteket, valószínűleg gyorsabb proci, több RAM (256 MB a 128 helyett?), és jobb 3D-lapka. Nyilván eltart egy darabig, mire ki mernek adni olyan játékokat, amelyek esetén javasolják az új iPhone-t, de csak idő kérdése.
- 32 GB: végre több háttértár, hogy jó minőségben legalább a kedvenc zenéim ráférjenek, meg néhány webcast és podcast.
- Új kamera: 3 megapixel, autófókusz, makró, 30 fps VGA-felbontású, szerkeszthető videó, jobb minőség kevés fénynél — ez mind nagyon kell.
- Iránytű, integrálva a térképpel, ami nekem nagyon tetszik, a papírtérképet is mindig beforgatom.
- Jobb akkumulátor-kapacitás (nem tudni, hogy egy jobb vezérlőlapka miatt-e).
- A hangvezérlés is egész korrektnek tűnik, és a hívásindítások mellett lehet vicces dolgokat is csinálni vele (péládul megkérdezni, milyen szám megy, meg hogy még ilyeneket játszon), bár még nem látom magam előtt a helyzetet, hogy használnám, talán az autóban egyedül ülve.
Jó lett volna még valami vagány új külső, pl. gumírozott hát, de ne legyünk telhetetlenek.
Ha most is lesz hazai termékindító buli a T-Mobile-nál, akkor ott leszek, és megveszem az első napon.
A leendő operációs rendszerem: Mac OS X 10.6 Snow Leopard (szószátyáran)
Elnézve az operációs rendszerek fejlődését az elmúlt évtizedekben, egyrészt mindegyik nyilván valamilyen technológiai architektúrára épít, azt feszegeti, terjesztgeti, rajta építve egy jókora funkcionális réteget, követve a divatokat és a konkurenciát, de ami ennél sokkal fontosabb, hogy mindezt egy sajátos, rá épült ökoszisztémában lavírozva teszi, a partnerek, fejlesztők és vevők kényes egyensúlyában. Nyilván minél nagyobb ez az oldal, annál inkább háttérbe szorul a technológia és a funkcionalitás. A Microsoft ökoszisztémája hatalmas. Szinte magam előtt látom a tehetséges mérnökök frusztrációját, ahogy újra meg újra megtorpanásra és megalkuvásra kényszerülnek amiatt a hatalmas teher miatt, amelyet ez a kiterjedt ökoszisztéma jelent. Ami egyrészről áldás, az a másik oldalról valódi átok.
Az Apple operációs rendszere jóval kevesebb helyen fut, de ezzel a terhe is sokkal kisebb. Megtehette 2000 környékén, hogy régi, MacOS nevű operációs rendszerét a BSD-alapokon nyugvó, NeXT-féle OPENSTEP-re alapozva a gyökeresen más Mac OS X-re cserélje (virtuális dobozba szorítva a előzőt, hogy biztosítsa a folyamatosságot), majd felhasználva ezt az alapot, szépen építgesse az ablakozós világok legjobbikát, miközben jóval kevesebbet kellett törődnie a felhasználók beidegződéseivel és a nagyvállalatok idióta igényeivel.
A Mac OS X első megjelenése óta, amely a 10.0-s verziószámot kapta, ezekkel a szép egyenletes és folyamatos lépésekkel mára eljutottunk a 10.5-ös ágig, amely a Leopard kódnevet kapta. A verziók meglepő gyors egymásutánban következtek, mindig bővítve, kiterjesztve az előzőt. Nem kellettek ígéretek nagy váltásokról, mindig egyre több és jobb érkezett.
Az új 10.6, vagy Snow Leopard nemcsak kódnevében és olcsó upgrade-árában is kifejezi, hogy az előző továbbcsiszolása, belső megújítása, kevés látványos külső újítással. A reklámozott újdonságok itt olvashatók: Mac OS X Snow Leopard Enhancements and Refinements
A sok apró finomítás és a jobb QuickTime mellett két főbb újdonságról van szó:
- technológiai megújulás: most már nemcsak támogatott a 64 bit, de a teljes alap ez, plusz Grand Central Dispatch néven kényelmes felület a többmagos processzorokra való programozáshoz, valamint az OpenCL nevű erőmű-rendszer,
- teljes Exchange 2007-támogatás, beépítve: az Exchange a legelterjedtebb vállalati levelezőrendszer, és ezentúl végre nem kell másodrangú felhasználónak éreznie magukat a maceseknek, mostantól minden felár nélkül beépítve az alapalkalmazásokba, kompromisszum nélkül, elegánsan, jobban mint az Outlookban (az Office 2008 for Mac részeként kapott Entourage nem ér fel teljesen az Outlookhoz).
(Örültem volna még, ha a 10.6-ba bekerül a felbontásfüggetlenség, és akkor lehetne a számítógép felbontása nagyobb, a kép meg szebb, de nem kritikus dolog, és így legalább jelentős számítási kapacitást spórolhatunk.)
Ja, és egy új egér lett volna még kedves, hogy teljes legyen a gyereknap. :)
